Hegy és ovális I-II-III., litográfia, 2013 / Mountain and oval I-II-III., litography, 2013
Ház és medence I-II-III., litográfia, 2013 / House and pool I-II-III., litography, 2013
Kerti szék I-II-III., litográfia, 2013 / Garden chair I-II-III., litography, 2013
A diplomamunkám egy kilenc litográfiából álló sorozat, címe: Kert.
Mindegyik kép a szomszédunk hátsó udvarából indul ki, amit az ablakból
lehet látni. Két éve foglalkozom a témával, egy éve pedig kizárólag
ezzel az egy kerttel. A munka kezdetekor úgy gondoltam, elkészülte
lezárás lesz – ahogy a diploma is lezárja az egyetemet –, ehelyett olyan
folyamatokat indított el, melyek lehetővé tették, hogy az alkotás más,
számomra újabb aspektusait vizsgáljam.
Az eleinte mindennapos, ablakból való szemlélődés szinte
észrevétlenül, mindenféle tudatosság nélkül vette át a főszerepet az
alkotás menetében. A kerten keresztül maga a megfigyelés vált
fő témámmá a képek készítése során; ez az állapot mentes minden külső
kényszertől és megfelelni akarástól. Az ovális forma erre reflektál, a
kukucskálást, a távcső alakját idézi fel.
Először a nagy, majd a közepes, legvégül a 3 cm-es képek készültek
el. A legkisebbek úgy aránylanak a középsőkhöz, mint azok a
legnagyobbakhoz. Mindegyik nagy kép tartalmaz egy-egy elrejtett
motívumot, melyek a méretcsökkenéssel egyre világosabbá válnak
(érzékelés – felismerés – megismerés). Kettős mozgás ez: a néző közelít,
de a kép távolodik (kisebb lesz a képmezőn belül), a motívum a
zsugorodással élesedik. Végül a medál méretű kép szolgál
megoldókulcsként. A rejtett motívumok lépre csalják a rejtőzködő
megfigyelőt. Az elrejtéssel azok a kis részletek, különbségek válnak
fontossá, melyek felett az ember hajlamos elsiklani.
A munka során párhuzamosan mélyedtem el a témában és az anyagban; a
litográfiákon keresztül a reprodukció, a reprodukálhatóság kérdésével is
foglalkoztam. Egy grafika létrehozása során van egy beláthatatlan
tényező: maga a nyomtatás, az anyag viselkedése. Ha a számomra elképzelt
tökéletes szintre fejlesztem a nyomóformát – ez esetben a kőrajzot –,
akkor is, és mindig lesz különbség az eredeti és a lenyomat, valamint az
egyes nyomatok között. Az alkotás folyamatának újraértelmezéséhez
jutottam el: a két méretcsökkenéssel önmagam és a nyomógép hibáit is
reprodukálnom kellett. Az önreprodukció önellenőrzés: a tökéletesség
lehetetlenségével és saját maximalizmusommal való szembenézés.
Bp. 2013. augusztus 3.
My work consist of nine litographs in three sizes, whereby the starting point for each picture is an image from a garden. Each of the litographs includes a hidden symbol that becomes more and more visible with the reduction of the size.
For me the most interesting part of printmaking is the influence of the materials. One can always spot small differences while comparing the original to the final print. The scaling of the prints was important: I had to repeat the printing faults of the largest pictures, which were made first. In this way, I was forced to face both my own and the machines' mistakes. The alterations caused by the materials stratified in two layers on the smallest prints. They symbolize the confrontation with the impossibility of perfection.
3 August 2013, Bp.
